Belekezdünk Mózes negyedik könyvének utolsó szakaszába, ebből is látszik, hogy milyen gyorsan is telik az idő, hiszen mintha Szimchát Torah csak tegnap lett volna.

Mátot és Másze dióhéjban

A parasha Mózes szónoklatával kezdődik, ahol elmondja a zsidó népnek miként lehet egy ígéretet érvényteleníteni. Háborút indítanak a bálványimádó Midjániták ellen valamint a Tóra részletesen beszámol a hadizsákmányról, valamint arról, hogyan osztották szét azt a nép, a harcosok, a leviták és a főpap között. Továbbá a katonák egyenként is adományoznak az Örökkévalónak, hiszen nem esett bántódásuk.

Rúben és Gád törzse (akikhez később Menassé törzsének fele is csatlakozott) a Jordán folyótól keletre fekvő földet kérik Mózestől, mivel ezek kiváló legelőterületek a jószágaik számára. Mózest kezdetben feldühíti a kérés, de később megérti szándékukat, és azzal a feltétellel hozzájárul letelepedésükhöz Gileád földjén, hogy csatlakoznak a nép erőfeszitéseihez, és vezetik a Jordántól nyugatra fekvő területek meghódítását.

Mózes Izrael népe útjának negyvenkét állomását és táborozását sorolja fel, a kivonulástól a Moáb síkságán való táborozásukig. Meghatározzák az Ígéret Földjének határait, és kijelölik a menedékvárosokat, mint menedékhelyeket és száműzetési helyeket a “véletlen” vagy a “bűnbeesett” gyilkosok számára. Tzeláfchád lányai a saját törzsükön belül házasodnak, hogy az apjuktól örökölt birtok ne szálljon át egy másik törzs tartományába.

A mátot szakasz kezdetében az ígéretek érvénytelenítéséről olvashatunk, de vajon mi kell ahhoz, hogy visszavonhassunk egy ígéretet?

Egy ígéret semmissé nyilvánítása háromféleképpen történhet: (1) egy elismert bölcs (cháchám) által, akinek hatalma van visszamenőlegesen felmenteni valakit egy vállalt fogadalom alól, (2) egy olyan lány apja által, aki fogadalmat tett, miközben még a gyámsága alatt áll; és (3) egy férj által, aki felmentheti feleségét fogadalma alól. Az apa és a férj jogosítványai nem visszamenőleges hatályúak – azaz csak a fogadalom teljesítésének kötelezettségét érvénytelenítik a jelen időponttól kezdve.

A menedékhelyről

A Másze szakaszban olvashatunk az úgynevezett menedékhelyekről, ahová bárki menekülhet, aki véletlenül megöl egy embert. A városok menedékként szolgálnak majd, ahol az illető biztonságban lesz attól, hogy a halott vérrokona bosszúból megölje.

“Alapítsatok hat menedékvárost: hármat a Jordán folyó túlsó partján, hármat pedig Kánaán földjén. Ezek a városok menedékvárosok lesznek.”

A menedékvárosok csak azok számára voltak elérhetőek, akik véletlenül követtek el gyilkosságot, nem tudva tetteik következményeit. Ha az illető súlyos gondatlanságból ölt – például ledöntött egy falat egy közterületen anélkül, hogy megnézte volna, van-e ott valaki -, a bűn túl súlyos ahhoz, hogy száműzetéssel vezekeljen, és a menedékvárosok nem szolgálnak menedékül a gyilkosnak.

Amellett, hogy a menedékvárosok megvédték a “véletlen” gyilkosokat, a lelki rehabilitáció útján is elindította őket. A gyilkosság akár véletlenül, akár nem megcsavarja az ember szívét. E menedékvárosok a biztonság és az önértékelés mentén épültek.

A hetiszakasz olvasásának időzítése

 

A Matot és a Maszé hetiszakaszt a Tammuz 17 és Áv 9 közötti három hétben olvassuk fel, a Jeruzsálem falain keresztül való első áttörés és az első, illetve második Szentély lerombolása közötti keserves időszakot jelzi.