132-t írunk. A Szentély lerombolásával ejtett sebeket gyógyítja a zsidó nép. A római rezsim marka bénulásig szorongatta Izrael népét.

Akkorára nőtt a feszültség a provincia római vezetése és a helyi zsidó közösség közt, hogy ismét felkelés tört ki. A lázadás élére a Számok könyvének szövege alapján elnevezett Bar Kochba állt – a kifejezés jelentése „ csillag fia”.

A felkelés meglehetősen váratlanul érte Hadrianust, tán ezért is húzódott három és fél évig a mindkét oldalon rengeteg áldozattal járó háború. Rabbi Akiva valóban hitt abban, hogy Isten megkönyörül a zsidóságon, s hogy a sikeresen harcoló Bar-Kochba az Ő követeként hozza el Izrael megváltását. Hadrianus – a súlyos harcok láttán – hazarendelte Britanniából legkiválóbb, tapasztalt hadvezérét, Julius Severust, aki 133-ban az ország minden részéből nagy seregeket mozgósított.

Még a távoli Pannóniából is hozatott két légiót.

Ezek a csapatok egymás után érkeztek az országba. Minden irányból, még nyugatról is jöttek a Földközi-tengeri flottával, mégis csak nagy sokára voltak képesek Izrael oroszlánként harcoló hőseit legyűrni. Végül mégis megtörték az ellenállást, meghódították Galileát, azután a sík vidéket, utoljára pedig Jeruzsálemet.

Egyedül Betar (Bét-Ter) erődítménye maradt Bar-Kochba és harcostársai birtokában, Jeruzsálemtől 11 kilométerre délnyugati irányban. Bar-Kochba Róma-ellenes szabadságharca immár két és fél éve tartott, amikor a visszavonulás Betarba megkezdődött. A végvár ostroma egy egész esztendeig elhúzódott. A rómaiak először töltés építésével kísérelték meg megakadályozni az élelmiszer utánpótlás beszerzését. Betar védőit ki akarták éheztetni, hogy így kényszerítsék megadásra őket. Ám mindez nem törte meg a harcosokat. Végül azonban 135-ben, a 3895. Áv hónap kilencedikén – kerek hatvanöt évvel a Szentély pusztulása után – az utolsó erődítmény is elesett, egy kuti (szamaritánus) férfi árulása következtében.

Bar-Kochba megmaradt hívei Ein-Gedibe húzódtak vissza. Amikor a helyzet ott is tarthatatlanná vált, a környező barlangokba menekültek és ott lelték halálukat, így végződött Izrael utolsó nagy szabadságharca a rómaiak ellen.

Bar Kochbát és társait a feljegyzések alapján kivégzésük előtt kegyetlenül megkínozták – a vezető nyelvét is kivágták, így a kérdésekre csak bólintással és fejrázással tudott válaszolni. Amikor kedvelt kitalálós játékunkat játszuk, gondoljunk a harcosokra, akik életüket adták a szabadságért.