Rosh Hásáná, azaz a zsidó újév eljöttével sokszor hallhatsz különös köszöntéseket.

Az egész évszakra érvényes üdvözlet a „Shanah tovah” (שנה טובה), ami azt jelenti: „Jó évet”. A végére néha az „u’metuka” (ומתוקה), azaz édes szó kerül.

Íme néhány más köszöntés, amit hallhatsz az ünnepi időszakban:

 

Ros Hásáná előtt az emberek „Ketivah v’chatima tovah” (כתיבה וחתימה טובה) „Jó beírást és pecsételést [az élet könyvébe]” kívánnak egymásnak. Ros Hásáná estéjén, amikor visszatérünk a zsinagógai istentiszteletről, hagyományosan a „Leshana tovah tikatev v’tichatem” (לשנה טובה תכתב ותחתם) kifejezéssel köszöntjük egymást. Ez azt jelenti: „Legyél beírva és megpecsételve egy jó évre”.

Ros Hásáná délutántól, amikor a sorsunk már meg van írva, egészen Jom Kipurig, amikor a jövő évi sorsunk megpecsételődik, azt kívánjuk egymásnak: „Gemar chatimah tovah” (גמר חתימה טובה), „Jó végső pecsételést”. (Megjegyzendő, hogy nem szokás „boldog Jom Kipurt” kívánni valakinek, de teljesen elfogadható, ha tartalmasat kívánunk neki).

 

Rosh Hásánákor az egyik emlékezetesebb szokás, amikor almát mézbe mártunk. Gyerekként ez volt a kedvenc részem, hiszen ez egy jó ürügy volt, hogy MINDENT mézbe mártsak. 

Honnan eredhet ez a szokás? 

Úgy tűnik, hogy ez a szokás a gáonok korából (i.e. 589-1038 körül) származik. Egyesek szerint a szokás kifejezetten piros almát használ (talán édessége miatt), Vitri Simcha rabbi (i.e. 1105) aki Machzor Vitri című klasszikus művében feljegyzi, hogy az ő idejében is ez volt a szokás Franciaországban.

Érdekes módon, bár Ros Hásáná napján sok szimbolikus ételt fogyasztunk, az alma a legjelentősebb. Az étkezés legelején fogyasztjuk, mielőtt az összes többi finomságot élveznénk. 

Mi a jelentősége tehát a mézbe mártott almának?

Az alapvető magyarázat az, hogy „édes legyen az új év”, de sok mélyebb okot is adnak erre a szokásra. Íme néhány ezek közül:

Jákob és az almáskert illata.

Amikor Jákob belépett apja sátrába, hogy átvegye az elsőszülöttek áldást, Izsák megjegyezte: „Íme, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet az Úr megáldott. A Talmud magyarázata szerint Jákobbal együtt az Édenkert illata is belépett, azon belül is az  almáskert illata lepte el a sátrat. Ezért a kabbalisták az Édenkertet gyakran Chakal Tapuchin,a „szent almáskert” néven emlegetik.

Ros Hásáná napján azért imádkozunk, hogy végül mi is áldásban részesüljünk, ahogyan Jákob is.

Emellett egyesek úgy vélik, hogy ez mind Ros Hásáná napján történt. Így az áldások megidézése érdekében Ros Hásáná napján almát eszünk.

Emlékeztető a Tóra átadásáról

 

Saadia Gaon elmagyarázza, hogy a Ros Hásáná napján történő sófárfújás egyik oka az, hogy amikor sor került a Tóra átadására, nagy sófárfújás volt. Hasonlóképpen, egyesek azt magyarázzák, hogy az Énekek éneke egy része: „Az almafa alatt ébresztettelek fel” a Tóra adására utal. Tehát ahogy Ros Hásáná napján megfújjuk a sófárt a Tóra adásának emlékére, úgy eszünk este almát is.

Ez a másik oka annak, hogy mézbe mártjuk az almát: a Tórát is édes mézhez hasonlítják, ahogy az Énekek éneke 10. verse mondja: „Ajkadról csöpög a méz, te menyasszony, nyelved alatt méz és tej van … ” . 

 

Ennek a margójára tehát, Sáná Tová Umetukah!