A Tóra meséli, hogy három hónappal Mózes születése után édesanyja egy kosárba tette őt, amelyet a folyó mocsarába helyezett. Később a fáraó lánya, Bátja lement fürdeni, és meglátta a kosarat a nádas között. Megmentette Mózest, és egy lenyűgöző fordulattal a gyermek saját édesanyjának, Johevednek adta, hogy szoptassa. A vers ezután így szól: „A gyermek felnőtt, és elvitte a fáraó lányához, és olyan lett, mint a fia. Mózesnek (Móse) nevezte el, és így szólt: „Mert én húztam ki (mishitihu) őt a vízből”.

A nyilvánvaló kérdés az, hogy a „Mózes” név héber vagy egyiptomi? Első pillantásra úgy tűnik, hogy a vers héber etimológiát használ, ami arra utal, hogy héber névről van szó. De honnan tudna egyáltalán héberül a fáraó lánya, nemhogy kifejezetten héber nevet adjon a gyermeknek?

Az egyik vélemény szerint ez valóban héber név volt. Bátja megtanulta a héber nyelvet az Egyiptomban letelepedett izraelitáktól.

A Talmud hasonlóan magyarázza, hogy Bátja azért ment le a folyóhoz, hogy megmártózzon, megtisztuljon az apja házában lévő bálványimádástól, és felvegye a zsidó hitet. A kommentárok kifejtik, hogy Bátja valóban megtanult héberül, és amikor eljött az idő, örökbefogadott fiának a héber Mózes nevet adta.

Mások azt magyarázzák, hogy Joheved, Mózes anyja nevezte őt így mikor egy dajkálás után visszaadta Mózest Bátjának, akinek mélységesen elnyerte tetszését a név, Mózes.