„Aztán jött az 1944-es év, a csillagos ház, a sárga csillag, a félelem és a borzalmak ideje.”

1944. november 29-én a Vajna Gábor nyilas belügyminiszter rendeletére felállították a zsidó gettót a fővárosban megmaradt zsidóknak. A deportálást túlélő zsidók számára álított budapesti gettó – a Holokauszt Emlékközpont (Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely, HDKE) adatai szerint – elérte a 70-80 ezer kényszerítve betelepített lelkek számát, egy mindössze 0,3 km2 területen. A gettó borzalmas körülményei mellett a 1944-45 tele zordan csapott le a bent lakó zsidókra, mihelyst a hőmérséklet -10 fokra is lecsökkent. Sokaknak kint kellett aludniuk, kik a legtöbb esetben már nem keltek fel álmukból.

A nyomornegyedeket magas deszkakerítések vették körül, majd lezárták. Területét csak kivételes körülmények között (pl. kórházi kezelés, temetés miatt) és csak erre kijelölt személyek számára szabadott elhagyni. Négy központi kapuját fegyveresek őrízték. Ékszereket és értékeket foglaltak le, miután a beköltözők a Klauzár térre érkeztek. Kezdetben hozzávetőlegesen 63 000 zsidó lakos elhelyezésére számítottak, többségük 16 év alatti idős állampolgár volt, így szobánként átlagosan 14 főt tudtak elhelyezni. December első napján mintegy 33 ezer zsidó tartózkodott a gettóban, de az áttelepítés folytatódott, ide hozták a legtöbbjüket, akik fennakadtak nyilasok razziái közben. A menekülő katonák is gyakran itt húzódtak meg. A hónap második felében a Vöröskereszt tiltakozása ellenére gyermekek ezreit helyezték át fokozatosan a bentlakásos gyermekotthonokból favelákba. A gyorsan romló életkörülmények miatt, Raoul Wallenberg kérésére “nemzetközi gettó” menlevéllel mintegy 10 ezer zsidót telepítettek be a “nagy” gettóba a VII. kerület csillagos házaiba.

Január 18-án a szovjet csapatok felszabadítják a budapestizsidó gettót és a budapesti zsidók fellélegezhetnek. Ugyanazon a napon mintegy 3000 holtat szállítanak a budapesti Dohány utcai zsinagóga kertjébe, ahol mai napig végső nyugalomra találtak. Először el akarták szállítani őket a Kozma utcai Izraelita temetőbe, azonban a zsidó közösség felismerte, hogy se pénze se lelki jelenlétük nincs a holtak elszállítására, így hát a 24 külön parcellába 2281 embert temettek el. A Dohány utcai zsinagóga kertje az a hely, ahol sokak megfordultak szeretteik emlékére emlékezve a mai napig.

Egy kettő három
nyolc a hossza,
Két lépéssel mérem a szélet
Kérdőjelként lebeg az Élet.
Egy kettő három
tán egy hét is,
Vagy a hó vége még itt talál,
De fejem felett a Halál.
Huszonhárom lennék
most júliusban
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült. Veszítettem.
Budapest, 1944. VI. 20.

A gettóra emlékezve, sok és felemésztő érzelmek járnak körül. Szenes Hanna a magyar származású költő, egyike volt annak a 17 magyar zsidónak, akit a Brit Mandátum területén az angol hadsereg kiképzett, hogy Jugoszláviába ejtőernyővel ledobva őket, megkíséreljék megakadályozni a magyar zsidók deportálását. 1944 márciusában értek földet, de csak májusban lépték át a magyar határt. Szenes Hannát egy csendőrjárőr elfogta, a Margit körúti fogházba került, kínozták, majd a nyilas hatalomátvétel után a fogház udvarán agyonlőtték. 1950-ben Izraelben nemzeti hősként temették el a jeruzsálemi Herzl-hegyen. Szenes Hanna, a bátor hőstettei mellett költő is volt, akinek dalai és versei mai napig Izrael kulturális kánonjának alapját képzik.