Hanuka vagy „Hanukarácsony”? – A két ünnep keveredésének története és tanulságai

Karácsony az év két ikonikus téli ünnepe amelyek gyakran időben is egybeesnek. Különösen a diaszpórában élő zsidó közösségekben sok esetben az ünnepek üşzemosódásához vezetett. De mi is a két ünnep keveredésének története, e es mit jelent ez a zsidó identitás szempontjából?

 

keveredés gyökerei

 

Különösen az Egyesült Államokban, a Hanuka és karácsony keveredése erősödött meg, század második felében. Egyre inkább „karácsonyszerű” elemeket adtak Hanuka ünnepléséhez, hogy ne érezzék magukat kívülállónak a domináns keresztény kultúrában. Vagy a zsidó karácsonyi dalok modern műfaja jelent meg, illetve így született meg például a „Hanukkah bush”, a “hanuka-fa” koncepciója.

 

Hollywood is, a popkultúra egyik fő motorja; szintén hozzájárult a két ünnep üsszemosódásához. A filmek és sorozatok gyakran mutattak be olyan jeleneteket, amelyekben a zsidó szereplők karácsonyi partikat tartottak, vagy olyan „semleges“ ünnepi hangulatot teremtettek, amely mindkét ünnepet magában foglalta.

 

A vallási Integritás veszélyei

 

Hanuka egy erőteljes történeti és vallási jelentőségű ünnep. Az ünnep a zsidó nép vallási és kulturális szabadságáért való harcát jelképezi, a Makabeusok történetét állítja középpontba. Azonban ha a Hanukát egyfajta „zsidó karácsonyként” kezdjük kezelni, elveszhet az ünnep egyedi jelentősége.

Az ünnep vallási integritásának megőrzése azért is fontos, mert Hanuka egy ellenállásról szóló történet. Ironikus lenne ha pont ez a szellemisége veszne el a modern asszimilációs egybeolvadás miatt.

Ezen kívül a vallási hagyományok hígítása hosszú távon az identitásvesztés veszélyét is hordozza. Ha a Hanuka ünnepi elemeit feloldjuk a karácsonyi hangulatban, a következő generációk számára már nehezebb lesz megérteni, miért is fontos ez az ünnep a zsidó közösség számára.  

 

Kulturális értékek megőrzése

 

A különálló ünneplés azonban nemcsak vallási értelemben fontos. Hanuka egyedi hagyományai – a gyertyagyújtás, a dreidel játék, a latkesz és a fánk fogyasztása – gazdagítják a zsidó kultúrát, és lehetőséget adnak annka oktatására.

A „Hanukarácsony” helyett a zsidó közösségek kreatívan és büszkén ünnepelhetik Hanukát, megmutatva a világnak, hogy ez az ünnep nem igényel „keresztény díszítést” ahhoz, hogy fontos és örömteli legyen. Egy gyönyörű példa erre, amikor zsidó közösségek a nyilvános terekben is megjelenítik a hanukiát, megosztva az ünnep üzenetét a szélesebb társadalommal.

 

Hanuka és karácsony keveredésének története jól mutatja, hogyan próbál a diaszpóra zsidósága alkalmazkodni a többségi kultúrához, miközben megőrzi saját identitását. Azonban fontos felismerni, hogy Hanuka saját egyedi értékei és üzenetei nem szorulnak arra, hogy karácsonyi elemekkel egészítsük ki őket.

A Hanuka méltó arra, hogy önállóan is ragyogjon – ahogyan a hanukia gyertyái világítanak, emlékeztetve minket a hit, a szabadság és a közösségi szolidaritás erejére. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk és kaphatunk Hanukakor, az az ünnep hitelességének és értékeinek megőrzése.

A világ talán zavartan nézi, ahogy a zsidók világszerte készülnek a hanuka örömteli ünneplésére, a fények ünnepére a látszólag végtelen sötétség közepette.

„Hogyan lehet ünnepelni”, kérdezik, „amikor a világ olyan sivárnak tűnik?”.

Ez a kérdés mélyen rezonált bennem az elmúlt három évben, amelyet világ tragédia és betegség jellemzett. És most, amikor az október 7-i mészárlás áldozatait gyászoljuk, és a túszok biztonságos hazatéréséért imádkozunk, a nehézségek súlya hatalmasnak tűnik. Ha azt mondanám, hogy ezek az évek nehezek voltak, enyhén fogalmaznék.

Mégis, ahogy elgondolkodom a zsidó nép évezredek óta tartó hatalmas küzdelmein, vigaszt találok. A Babiloni Birodalom borzalmaitól kezdve a Római Birodalom üldözésén át a holokauszt szörnyűségeiig, történelmünket sötétség tarkítja. Mégis, mindezek ellenére a szellemünk soha nem oltódott ki.

Ehelyett erősebbek lettünk, és olyan mélységes ellenálló képességgel rendelkezünk, amely nem tűr magyarázatot. Orvosok, jogászok, mérnökök, művészek, aktivisták és vezetők lettünk, akik örökké az emberi teljesítmény határait feszegetik. Mi vagyunk az emberi szellem kitartó erejének bizonyítéka.

Ma este, amikor meggyújtjuk a hanuka hetedik gyertyáját, emlékezzünk arra, hogy minden egyes láng a remény fénycsóváját jelképezi, amely áthatol a sötétségen. Minden láng az általunk nagyra tartott értékeket világítja meg – a hitet, a családot, a hagyományokat és a rendíthetetlen elszántságot.

 

 

Arra kérlek benneteket ma este, hogy ne az árnyékokra koncentráljatok, hanem a fényre. A hanukai gyertyák lángjai ébresszék fel a belső tüzet mindannyiótokban. Ne feledjétek, hogy a túlélők leszármazottai vagytok, egy olyan nép, amely legyőzte a leküzdhetetlen kihívásokat, és erősebben került ki belőlük, mint valaha.

A hanuka fénye vezessen át benneteket a sötétségen, és töltse meg szíveteket reménnyel. Inspiráljon benneteket arra, hogy kitartsatok és továbbra is fényesen ragyogjatok egy olyan világban, amelynek égető szüksége van a fényetekre.

Békével, örömmel és kitartó erővel teli hanukát kívánok mindannyiótoknak.

1. Lag BaOmer az Ómerszámlálás 33. napján van.

A Lag BaOmer a zsidó naptár ünnepi napja, amely az omerszámlálás 33. napjára esik. Azért kapta ezt a nevet, mert a „Lag” szó a héber lamed (ל) és gimel (ג) betűkből áll, amelyek együttes számértéke (gemátriája) 33-as.

2. Shimon bar Yochai rabbi halála.

Ez a dátum, Iyar hónap 18. napja jelzi Rabbi Shimon bar Yochai halálának évfordulóját. Rabbi Shimon azt az utasítást adta tanítványainak, hogy ezt a napot „örömöm napjaként” jelöljék meg, és így ünnepeljük életét és a Tóra ezoterikus lelkének kinyilatkoztatását.

3. Az emberek tüzet raknak

E szokás legkorábbi említése Bertinoro Ovadia rabbi (1445-1515 körül, aki a Misna klasszikus kommentárjáról ismert) egyik levelében található, amelyet testvérének írt, amikor Izraelbe utazott, és amelyben azt írja, hogy ezen a napon az emberek összegyűlnek és nagy tüzeket gyújtanak. Meronban a fő máglyát minden évben a bojáni Rebbe gyújtja meg, aki ezt a megtiszteltetést ősétől, a szádiguri Avrohom Yaakov rabbitól örökölte.

4. Kisfiúk első hajvágása

Sokaknál szokás, hogy a kisfiúk haját először a harmadik születésnapjukon vágják le. Azok a kisfiúk, akik az Omer-korszakban töltötték be a harmadik életévüket, de a gyászos törvények miatt nem vágatták le hajukat, Lag BaOmerkor vágatják le a hajukat, gyakran Meronban.

Peszách második éjszakájától a sávuot ünnepét megelőző napig a zsidó nép egy egyedülálló micvát, a Sefirat HaOmer-t (az Ómer megszámlálását) végzi. A Tóra azt parancsolja, hogy minden évben ebben az időszakban hét teljes hetet számoljunk, összesen 49 napot. A héthetes időszak végén ünnepeljük a Sávuotot, minek tükörfordítása az, hogy „hetek”.

Ez micvának számít, ezért a számlálást, amelyre minden este sor kerül, áldás előzi meg. Az áldást azonban csak akkor mondhatjuk el, ha egyetlen napot sem hagytunk ki a számolásból. Ha az adott szakasz alatt akár egyetlen éjszaka is elmulasztottuk a számolást (és nem pótoltuk napközben az áldás elmondása nélkül), akkor már nem mondhatjuk el az áldást, hanem végig kell hallgatnunk, ahogy egy barátunk elmondja az áldást, és utána végezzük el a számolást.

A Szentély idején, az omerszámlálás kezdetén és az azt követő Sávuot ünnepén különleges gabonaáldozatokat hoztak. Ezeket a felajánlásokat különböző irányokba lengették, hasonlóan ahhoz, ahogyan a lulávot ( ünnepi csokrot ) lengetik Szukot ünnepén, hogy demonstrálják a Mindenható mindenre kiterjedő jelenlétét.

Miért számoljuk ezeket a napokat? Több okról is tudunk. A legfontosabb az, hogy a számolással demonstráljuk izgatottságunkat a Tóra elfogadásának közelgő alkalma miatt, amelyet Sávuotkor ünnepelünk. Ahogyan egy gyermek gyakran számolja a napokat az iskola végéig vagy a közelgő családi vakációig, úgy mi is azért számoljuk a napokat, hogy kimutassuk izgatottságunkat, amiért ismét megkapjuk a Tórát (hiszen valójában minden évben megújult formában kapjuk a Tórát).

Azt is megtanuljuk, hogy ez az időszak arra való, hogy spirituálisan felkészüljünk és finomítsuk magunkat. Amikor a zsidó nép közel 3400 évvel ezelőtt Egyiptomban volt, az egyiptomi nép erkölcstelen szokásai közül sokat magába olvasztott. A zsidók a szellemi bemocskolódás soha nem látott szintjére süllyedtek, és a pusztulás szélén álltak. Az utolsó lehetséges pillanatban Izrael gyermekei csodálatos módon megváltoztak. Szellemi újjászületésen mentek keresztül, és gyorsan felemelkedtek egy kollektív szent állapotba, annyira közel kerültek az Örökkévalóhoz, mint még soha. Valójában annyira szentek voltak, hogy angyalokhoz hasonlították őket, amikor a Sínai-hegy lábánál álltak, hogy átvegyék a Tórát.

Ez volt az a 49 napos időszak, amikor ilyen radikális átalakuláson mentek keresztül. A legmélyebb mélységekből a legmagasabb magasságokba jutottak mindössze hét hét alatt!

A Tóra parancsolatai nem pusztán a történelmünket jelentik, hanem folyamatos életleckét jelentenek minden zsidó számára. Életünk minden napján frissen kapottnak tekintjük a Tórát, és megfelelő lendülettel közelítünk hozzá és parancsolataihoz.

Ugyanígy meg kell emésztenünk az omerszámlálás tanulságát is. Kifejezetten ebben az időszakban törekszünk arra, hogy növekedjünk és megérjünk lelki állapotunkban. A Tóra nem engedi, hogy megelégedjünk a spiritualitásunk jelenlegi szintjével. Ehelyett azt mondja, hogy tűzzünk ki magunk elé magas célokat, majd módszeresen törekedjünk arra, hogy elérjük ezt a célt.

A növekedés, ami ebben az időszakban történik, egy maratonhoz hasonlít. Lépést tartunk, és napról napra igyekszünk fejlődni, amíg el nem érjük azt a napot, amikor ismét megkapjuk a Tórát. Ebben a folyamatban mélyen magunkba nézünk, és minden negatív tulajdonságunkon dolgozunk. Ha a jócselekedetek terén kihívást jelentenek számunkra, akkor igyekszünk minél több jótékony cselekedetet végrehajtani. Ha az igazságosság terén hiányosságaink vannak, akkor a lehető legmagasabb mércét állítjuk magunk elé, és igényesek és szigorúak vagyunk személyes viselkedésünkben és szokásainkban. És így van ez minden tulajdonságunkkal.