Egy zsidó esküvő talán legközismertebb eseménye a pohártörés.

A pillanat, ami mindenkinek örök emlék marad az esküvő után. Gyerekként, sokszor furcsálltam ezt a szokást, sose tudtam mihez kötni, sőt egy ideig azt gondoltam, hogy ez egy kifejezetten örömteli szokás. Később tudtam meg, hogy ez a szokás a zsidó nép legszomorúbb napjára emlékeztet minket, Av hónap 9-re, az Első és Második Szentély lerombolásának napjára.

A nap amikor minden gyászba borul. Még a legboldogabb napunkon is emlékeznünk kell legalább egy pohár széttörésével a Szentélyek lerombolására, azok falainak összeomlására.

De miért kell egy olyan boldog eseményen, mint az esküvő, szomorkodnom?

Amikor az Első, illetve a Második Szentélyt elpusztították, nem csak az épület, hanem az épületet körülvevő szentség, béke és nyugalom is vele pusztult.

A Szentély nem pusztán egy épület hanem, az ég és a föld, az eszmény és a valóság, a Teremtő és a teremtés találkozóhelye volt.

Amikor a szentély elveszett, elveszett a Teremtő és a világ közötti nyílt kapcsolat is.

Az ott történtek miatt lelkek sokasága szakadt szét, és került a világ különböző pontjaira.

A házassággal e szétszakadt lelkek egyesülnek újra.