---

A „Tikkun olam” (héberül „világjavítás„) a társadalmi cselekvést és a társadalmi igazságosságra való törekvést jelenti. A kifejezés a klasszikus rabbinikus irodalomból és a luriánus kabbalából ered, a zsidó miszticizmus egyik fő irányzatából, amely a 16. századi kabbalista Isaac Luria munkásságából ered.

---

A kifejezés gyökerei

A „mipnei tikkun ha-olam” kifejezést (ebben az összefüggésben talán a legjobban „a köz érdekében” kifejezéssel fordítható) a Misnában (a klasszikus rabbinikus tanítások i. sz. 200 körül kodifikált gyűjteménye) használják. Ott olyan szociálpolitikai jogszabályokra utal, amelyek extra védelmet nyújtanak a potenciálisan hátrányos helyzetben lévőknek – például a válólevelek megírásának és a rabszolgák felszabadításának igazságos feltételeit szabályozzák.

Az egyéni javító cselekedetekre utalva a „tikkun olam” kifejezés kiemelkedő szerepet játszik a teremtésről szóló luriánus kabbala beszámolójában és annak következményeiben: Isten összehúzta az isteni ént, hogy helyet csináljon a teremtésnek. Az isteni fény különleges edényekbe, azaz kelimbe került, amelyek közül néhány széttört és szétszóródott. Míg a fény nagy része visszatért az isteni forrásához, addig a fény egy része a törött szilánkokhoz tapadt. Ezek a szilánkok alkotják a gonoszt, és az anyagi világ alapját képezik; a bennük rekedt fényszikrák adják a hatalmat a gonosz felett.

A luriánus beszámoló szerint az első embernek, Ádámnak az volt a rendeltetése, hogy misztikus gyakorlatok révén helyreállítsa az isteni szikrákat, de a bűne közbeszólt. Ennek következtében a jó és a rossz alaposan összekeveredett a teremtett világban, és az emberi lelkek (amelyek korábban Ádáméban voltak) szintén a szilánkok fogságába kerültek.

A „javítás„, amelyre tehát szükség van, kettős: a fény és a lelkek összegyűjtése, amelyet az embereknek vallásos cselekedetek végzésével kell megvalósítaniuk. Az ilyen javítás célja, amelyet csak az emberek végezhetnek el, az, hogy elválasszák a szentet a teremtett világtól.

Tikkun Olam ma

A „tikkun olam” olyannyira általánosan használt kifejezéssé vált liberális zsidó körökben, hogy egy vicc alapjául szolgált, amelyben egy Izraelbe látogató amerikai zsidó megkérdezi az idegenvezetőjét: „Hogy mondják héberül a Tikkun Olamot?”.

Bár a kortárs aktivisták is használják a „tikkun olam” kifejezést az emberi lények javító cselekedeteire, nem feltétlenül hisznek a kifejezés kozmológiai asszociációiban, vagy nem ismerik azokat. A hangsúly a társadalmi felelősségvállalás cselekedetein van, nem pedig a szakrális cselekedetek tágabb birodalmán – és azon, hogy a világot, ahogyan mi ismerjük, megjavítsák, nem pedig visszafordítsák.

A „tikkun olam” kifejezést először az 1950-es években használták a társadalmi akciómunkára. Az ezt követő évtizedekben számos más szervezet és gondolkodó használta a kifejezést a társadalmi akcióprogramokra; a tzedakára (jótékonysági adakozás) és gemilut hasadimra (jócselekedetek); valamint a társadalmi kérdések progresszív zsidó megközelítéseire. Végül újra kapcsolatba hozták a kabbalával, és így egyesek számára mélyebb teológiai jelentéssel bír a Tikkun Olam kifejezés.

A „tikkun olam” kifejezés továbbra is az emberi felelősséggel kapcsolatos, hogy helyrehozzuk, ami a világgal nincs rendben.

A kifejezés kortárs használata a „mipnei tikkun ha-olam” rabbinikus fogalmával a közpolitikával és a társadalmi változásokkal kapcsolatos aggodalomban, a kabbalisztikus „tikkun” fogalmával pedig abban az elképzelésben osztozik, hogy a világ mélységesen elromlott, és csak emberi tevékenységgel hozható helyre.

A tikkun olam, amelyet egykor az összes micvák misztikus megközelítésével hoztak összefüggésbe, ma már leggyakrabban a micvák egy meghatározott kategóriájára utal, amely a társadalom javításáért végzett munkát foglalja magában – ez a használat talán közelebb áll a kifejezés klasszikus rabbinikus eredetéhez, mint a régóta fennálló misztikus konnotációihoz.