Ma van a római zsidó közösség számára egy apró, de rendkívüli csoda évfordulója: egy hirtelen lezúduló, heves eső lehetővé tette, hogy eloltsák a római lakosság által a római gettót felgyújtani akaró tűzvészét. Ez a nap Mo’ed di Piombo, azaz a Szürke felhők ünnepeként maradt meg az olasz zsidó történelemben.

A tények jól ismertek, és Giancarlo Spizzichino néhány évvel ezelőtt megjelent esszéjében is ismertette őket, amely a római zsidó közösség archívumában talált új dokumentumok alapján átfogó képet ad a történtekről.

1793. január 13-án Nicolas Hugo de Basville francia diplomatát, aki Rómában tartózkodott, és a forradalom trikolór kokárdáját viselte, a tömeg meggyilkolta a Róma központjában lévő Palazzo Palombarában. Elterjedt az az elképzelés, hogy a gettóban trikolór kokárdákat is tartanak, és hogy ez a gettó a forradalmárok barlangja.

Január 14., azaz Shevat 2-án Trasteverini, Monticiani és Reggini egy csoportja kötegekkel indul a gettó felé, hogy felgyújtsa azt, de két szerzetes rábeszéli őket, hogy hagyják abba. Ugyanezen a napon éjfélkor a tüntetők ismét megpróbálkoztak, és elrabolták Segni Salamont azzal a fenyegetéssel, hogy „vagy meghalsz, vagy keresztény leszel” (40 napig a Casa de’ Catecumeniben maradt, ahol a nyomás nem volt hatásos). Harmadik kísérlet a gettó kapujának felgyújtására, amelyet a pápai őrség visszavert. Este 11 órakor csodával határos heves eső elállította a rendbontókat attól, hogy felgyújtsák a zsidó gettót. A gettó nyolc napon át zárva és őrizve maradt, anélkül, hogy a családfők kimehettek volna, hogy elvégezzék azokat a kis munkákat, amelyekből a megélhetésüket biztosították, ami súlyosbította mindazok szegénységét, akik a közösségtől segélyt kaptak – a túlnyomó többségét -.